Rólunk
(Mt 5, 14.16)
A budakeszi evangélikus gyülekezet családias közösség. 2021 óta új templomunkban tartjuk alkalmainkat egyre bővülő létszámmal. Honlapunkkal szeretnénk kaput nyitni minden érdeklődőnek: azoknak is, akik csak "nézelődnek" a házunk táján, és azoknak is, akik az Istennel való közösség lehetőségét éppen itt találják meg.
Történet
„Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is,
hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban.”
(2Thesszalonika 1,3)
2015. január elsejével a Budakeszi Evangélikus Egyházközség önálló gyülekezetté alakult. Korábban a hozzá tartozó Budajenővel, Páttyal és Telkivel együtt, a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség szórványaként, majd leányegyházközségeként működött.
A gyülekezet történetéről megjelent kiadvány tanúsága szerint az itteni fiatal közösség története az ötvenes évekig, Danhauser László lelkészsége idejére nyúlik vissza. Akkor még családoknál tartottak istentiszteleteket, bibliaórákat, ifjúsági alkalmakat. A kezdeti időszak evangélikusai közül az évek folyamán sokan meghaltak, többen elköltöztek, vagy Budapestre jártak be istentiszteletre. 1981-től Kőszeghy Tamás és felesége látta el a szórvány gyülekezetet, kutatta fel az evangélikusokat. Az 57 nyilvántartott gyülekezeti tagból 39-en vettek részt aktívan a kis létszám dacára igen változatos alkalmakon. Ez idő alatt épült a református templom, amihez jelentős segítséget nyújtott a németországi Neckarsulm evangélikus gyülekezete. A 2000-ben tartott népszámlálás alkalmával 300-an vallották magukat evangélikusnak, ami megerősítette az itt élő, eddig még ismeretlen evangélikusok felkeresésének szándékát. 2002-től a helyben lakó Fabiny Tibor folytatta a szerevezési munkákat a „Budakeszin élő evangélikusok találkozója” megrendezésével, valamint az istentiszteletek számának havi egyről kettőre emelésével. Az istentiszteleteket a református templomban tartották. A budahegyvidéki lelkészek látták el a szolgálatokat és tartottak hittanórákat. 2007 augusztusától Lacknerné Puskás Sára beosztott lelkész szolgált a gyülekezetben. Feladata a területen élő evangélikusok felkutatása, alkalmak szervezése volt. Két évvel később, 2009 októberében gyülekezeti termet szentelhettünk, amit a közegyház, az egyházmegye, az anyagyülekezet támogatásával, külföldi (GAS) segítséggel, és természetesen a helyi hívek áldozatkészségével, Benczúr László szakmai segítségével sikerült létrehozni egy lakóház átalakításával. Azóta érezhetően otthona lett közösségünknek. Minden héten tudunk istentiszteletet tartani, a korai kezdés helyett most már fél 10-kor. Az egyházi év ünnepeit is „teljes terjedelmükben”, gyerekek és felnőttek közreműködésével tudjuk méltóképpen megünnepelni. Bibliaórákat, gyülekezeti esteket tartunk, ahol egyre bővülő létszámmal, meghitt légkörben vagyunk együtt, és éljük át Urunk felénk áradó szeretetét s a testvéri közösséget.
Az önállósodás felé vezető időszakban egyre bővült a gyülekezet tevékenységi köre: felnőtt hittant, kirándulásokat, gyülekezeti hétvégét szervezünk. Évek óta helyet adunk az Országos Evangélikus Hittanverseny megyei fordulójának, lelkes helyi csapat szervezésében. Református testvéreinkkel együtt szervezzük a Protestáns Kör alkalmait. Fontosnak érezzük az Ökumenikus Imahét és az Ökumenikus Világimanap felekezeteket összefogó közösségnek építését is. Örömünkre szolgál, hogy egyre több keresztelés, konfirmáció, házasságkötés alkalmával lehetünk Isten áldásának továbbadói. Amikor pedig egy-egy testvérünktől búcsúzunk, közös gyökereinket erősíti a testvéri együttérzés is.
Egyre többen vannak, akik aktivitásukkal is kifejezik, hogy magukénak érzik az evangélikus gyülekezetet. Az elmúlt évek során presbitereket, tisztségviselőket, végül lelkészt választottunk. Minden nap van miért s van kikért hálát adnunk.