luther rózsa

Budakeszi Evangélikus Egyházközség

Gondolatok

Igehirdetés 2018. szeptember 2.
Igehirdetés 2017. december 25.
Igehirdetés 2017. december 3.
Igehirdetés 2017. október 15.
Igehirdetés 2017. július 9.
Igehirdetés az Ágostai Hitvallás emléknapján
Igehirdetés 2017. június 18.
A reformáció hatása a magyar közigazgatásra
Luther szövetség áhítat
Igehirdetés 2017.04.23.
Igehirdetés 2017.04.17
Igehirdetés 2017.04.02.
Igehirdetés 2017.03.12
Igehirdetés 2017.02.19.
Igehirdetés 2017.02.05.
Igehirdetés 2016.11.27.
Nem kívánt mellékhatások – morzsák a reformáció pereméről
Reformáció 2016 Budakeszi
Igehirdetés 2016.10.23.
Igehirdetés 2016.09.4.
Igehirdetés 2016.07.17.


Igehirdetés 2018. szeptember 2.

Oltár előtti lekciók: 1Móz 28,10-22; Lk 17,11-19

Igehirdetési alapige: Ef 2,1-10

A vasárnap zsoltára (Zs 103,2) így szól: „Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Egyik tisztelt teológiai tanárunk, Pröhle Károly mesélte el, hogy családjában hagyomány volt ezt a zsoltárt minden fontos esemény alkalmából felolvasni. Hálaadás, visszatekintés, az elmúlt idő számbavétele is volt ez egyszersmind. Így, a nyári szünet végén, az első tanítási napokon szokták kérdezni – szintén egy kis visszatekintés kedvéért - a diákokat: Mik voltak a nyári élményeik? Régi tapasztalat, hogy az arra érzékeny pedagógus figyel rá: ne legyen ebből versengés, dicsekvés. Hiszen az egyszerűbb körülmények között élő gyerekek, akik talán nem is voltak nyaralni, ilyenkor azt szeretnék, ha nem kerülne rájuk a sor, ha kifelejtenék, vagy észre sem vennék őket, ne kelljen elmondani a semmit, ne kelljen ezért szégyenkezni.

A felolvasott igeszakasz írója nem kérdezi olvasóit, ő maga végzi el a visszatekintést: Mit éltetek át? De az apostol, ahelyett, hogy diszkréten elfordítaná tekintetét a szégyenletes semmiről, egészen kendőzetlenül és szinte bántó egyenességgel fogalmaz: halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt. Azt hiszem, nem csak a gyerekek érzik jobban magukat, ha vidám, gondtalan pillanatokról tudnak beszámolni, amikor kérdezik őket. Felnőttként is akkor érezzük helyünkön magunkat, ha a „Hogy vagy?” kérdésre adott „Köszönöm jól.” válasz mellé nyomatékul minél több mindent fel tudunk sorolni. Olyasmiket, amikből az érződik: megtaláltuk a világban a helyünket, elértük céljainkat, teljesültek vágyaink, egészségesek vagyunk. Lackfi János „Ilyenek a magyarok” c. kötetének egyik írásában a tőle megszokott vidám-komolysággal hántja le a valóságot kendőző rétegeket, mint a hagyma héjait a „köszönöm jól” felületességéről. Amikor a „köszönöm jól” arra szolgál, hogy ne vegyék észre mögötte a hiányainkat, fájdalmainkat, teljesületlen vágyainkat, kudarcainkat, gyengeségeinket, betegségeinket. Mi a célja az apostolnak? Gyanús, ha jól érezzük magunkat? Csak ne legyünk annyira elégedettek? Majd ő megmutatja? „Szó sincs róla!” mondhatnánk a Páltól megszokott szófordulattal élve. Semmiképpen sem a megszégyenítés a célja. Sokkal inkább az, hogy Krisztusra nézve tudjunk visszatekinteni.

Kortársai, a levél címzettei egyrészt azok a pogányokból lett keresztények voltak, akik a pogány világ gondolkodásmódját követték, akik a levegő hatalmasságainak, vagyis gonosz erőknek az uralma alatt elvesztették reménységüket, kilátástalan lelkiállapotban, üres vallásosságban éltek. Másrészt azok a zsidókból lett keresztények, akiket történelmük során vágyaik számtalanszor eltérítettek Isten útjáról. Ezt az egykori létállapotot nevezi így az apostol: Halottak voltatok.

Ma sincs ez másképp. Nem képzelünk ugyan mitikus hatalmakat a levegőbe, bár az összeesküvés- elméletek megalkotóitól lehet, hogy ez sem áll távol, de sok minden hatalmában tart minket, ami csak úgy „benne van a levegőben”. Divatok, elvárások, igények, élettempó, társadalmi normák; meghatároznak a minket szűkebb vagy tágabb körben körülvevő események; a velünk történő dolgok. És nyilván vannak céljaink, vágyaink, rövid távúak vagy nagy ívűek, merészek, vagy szerényebbek. El akarja venni az örömünket, le akarja törni az ambícióinkat az apostol szava? Ki akarna szakítani minket a való világból, a természetes környezetünkből el akarna idegeníteni a társadalmi közegünktől az Isten igéje? Erről sincs szó.

Arról viszont igen, hogy milyen óriási különbség van az ember földi élete, és az Isten kegyelméből ajándékba kapott Élet között. Mulandó értékeink és céljaink könnyen üressé válnak, kiesnek a kezünkből. Talán, mert nem az Istentől kapott valóban nagybetűs Életet éljük közben? De hát tudunk valahogy lépést váltani, hogy ez megtörténjen? Valami magasabb szintet kell elérnünk lelki értelemben? Esetleg próbálkozunk is, de hát...

De hát Isten az, aki az ürességet gazdag ajándékával akarja betölteni. bennünk Ő az, aki a lehulló hagymahéjak láttán minket ért csalódásból fel akar emelni. Arra akarja felnyitni a szemünket, hogy amikor visszatekintünk, legyen más látnivalónk is. Úgy önti a szavakat az apostol, amikor erről ír, mint egy kisgyerek, amikor valami nagy öröm érte, és mindent egyszerre szeretne elmondani egyetlen mondatban. Szinte saját szavaiba botlik bele a nyelve. Mintha Istennek ezt a mérhetetlen gazdagságát akarná most egyszerre ideönteni elénk, az ölünkbe: irgalmát, kegyelmét, szeretetét, mellyel életre keltett, feltámasztott minket, akik halottak voltunk.

„Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Nem egyszerű emlékezetfrissítésre akar rávenni bennünket. Nem csupán arra, hogy legyünk egy kicsit optimisták, és vegyük észre a rossz között a jót is. Nem csupán arra, hogy ne legyünk hálátlanok. Hiszen Krisztusra nézhetünk, amikor visszatekintünk! Az élő Jézus Krisztusra, aki maga is halott volt, de a róla lehántott leplekből élet jött elő. „Kegyelemből van üdvösségetek, és ez nem tőletek van.” Nem mi váltottunk lépést. Isten siet elénk. Nem a nézőpontunk változik, hanem Isten valóban megváltoztatja az életünket. A kezünkből kiesett időt, elveszített tiszta álmainkat, kimondatlan szavainkat, óvó meleg otthonunkat megtaláljuk szeretetében elrejtve. Ez az üdvösség.

Zelk Zoltán: Mert így igaz


Barátaim azt hiszik, hogy fekszem,
nem tudják, már járni tanulok
megadóan, Isten oldalán.

Utoljára firssítve 2019.01.18.